| Garaczi László: Törpéből jósolni
Az idei könyvhét szenzációját Bűbájosi Etelka memoárja jelentette, melyben egy hosszú fejezetet szentel élete sorsfordulójának, a Hófehérke-epizódnak. Ennek az eseménynek a hatására Eta néni gyökeres jellemváltozáson ment keresztül, árvaházat alapított, jótékonysági koncertet szervezett, és jelenleg köztiszteletben álló matrónaként tevékenykedik népes családja szeretetétől övezve. Az egykori gonosz mostohát ma már mindenki csak úgy ismeri, Budapest Nagyija.
Bűbájosi Etelka a Hófehérke-epizódhoz rendelhető emlékhalmazt függetleníti személyes indulataitól, és olyan meditációs objektumként kezeli, melyben egy sajátos szimbólumrendszer ragyog fel, számos meglepő tanulsággal a múltra és jövőre vonatkozóan. Egy bölcs öregasszony lényeglátó felismerései ezek, túl minden evilági érdekeken és részrehajláson. Ez alól csak a hét törpe tekinthető kivételnek, akiknek emléke továbbra is fenyegető árnyékként vetül a boldog öregkorra, és akiket szoros párhuzamba von a hét főbűnnel. A róluk szóló fejezetcíme baljós hangulatot tükröz: Törpéből jósolni avagy Budapest Nagyija visszanéz.
A könyvből megtudunk néhány eddig nem ismert, kiegészítő adatot, például a Hófehérke életét megkímélő fővadászt Ferinek hívták. De az igazi fölfedezések a történet lényegének kivesézése során tárulnak elénk. Szellemes levezetésben nyer bizonyítást, hogy a hét törpe nemcsak a hét főbűnnek, hanem a hét vezérnek is leszármazottja, például Szundi, aki a Lustaság bűnét jelképezi, megfelel Álmos vezérnek, két másik törpe pedig az őstörténet legendás alakjait idézi, Tudor és Vidor egyenlő Hunor és Magor.
De a szerző nemcsak a régmúlt árnyai felé tájékozódik, hanem megvizsgál néhány prófétikusan nevezhető mozzanatot, melynek a jövő váteszi megsejtésére utalnak. A varázstükörben a televízió ősét sejti, Hófehérke története egy televíziós szépségkirálynő-választás körüli hercehurcával interpretálható. Ebben az olvasatban Bűbájosi Etelkát a lelketlen média manipulálja, „szép vagy, szép vagy, szebb a napnál stb.”, megfosztva őt az önálló véleményalkotás képességétől, a tükör összetörését pedig tekinthetjük a médiaháborúk előérzetének.
A sárga és piros féltekéjű almában, mellyel Hófehérkét megmérgezik, nem nehéz fölismerni a szocializmus és kapitalizmus huszadik századi küzdelmének allegóriáját. A fővadászos, televíziós mostoha-szépségkirálynő a ragadozó természetű karvalytőkést állítja elénk a kommunisztikus közösségben élő, tányérkás-pohárkás-ágyacskás törpedemokráciával szemben. Ebbe a demokráciába robban be Hófehérke a maga kommunaterápiás elképzeléseivel. A törpeágyak rituális feldúlása és a törpék erre adott rezignált válasza viszont már ara figyelmeztet, hogy a posztmodern társadalom családfelfogása idegenkedik a hippikommunák libertinus érosz-kultuszától.
Hófehérke kettős kötésű drámai hős, egyfelől elárvult, kisemmizett, lealázott királykisasszony, másfelől egy gnómokból felállított földalatti terrorbrigád markotányosnője. Visszakívánkozik a boszorkány által felkínált selyemöves, ezüstfésűs, aranyalmás világba, és hiába figyelmeztetik a kistestű kommunárdok, mindannyiszor vásárol, mindannyiszor elbukik. Ha a gonosz mostoha a kommunikációs elidegenedettség reprezentánsa, Hófehérke a konzumálás tébolyáé. A vásárlások során lényegétől fosztatik meg, önmagát degradálja áruvá ás árulóvá. Nem véletlen, hogy a boszorkány az alma kommunisztikus felét preparálja méreggel. Hófehérke felőrlődik született és választott osztálya között, bukása törvényszerű. Az sem véletlen, hogy a bebalzsamozott és üvegkoporsóba zárt Hófehérke, akit egy tisztás közepén bárki megtekinthet, kísértetiesen emlékeztet Leninre, az orosz forradalom viharmadarára.
Könyvtári irodalom foglalkozik a királyfi személyével, aki égből pottyant istenségként feltámasztja és ágyába vonja a védekezni képtelen Hófehérkét. Sokak szerint az igazságra szomjazó nép óhaját fejezi ki a minden rossz ellenére való boldog befejezésre, illuzórikus vágykivetítés, és egyetlen valós funkciója, hogy a mesét hallgató gyerek gyorsabban elaludjon. Budapest Nagyija újabb szemponttal bővíti ezen aspektusok gazdagságát, szerinte a királyfi az ősüvöltés, az Urschrei manifesztációja, ami kiszabadítja a rabbá tett lelket a halál szorításából. Hófehérkét valójába nem ejtik ki a fejére, hogy az almát kiköhögje, hanem revitalizáló hatású hangélményben részesítik: ráordítanak. Valaha a gégeporc a nemzésszerve volt, ennek emléke a kamaszkori mutálás, az emberek annak idején nem születéssel szaporodtak, hanem kimondták vagy kikiáltották egymást. Az asztrális kor üzenetére bukkanunk a Hófehérke feloldó és megváltó zárlatában. Bűbájosi Etelka könyvheti dedikációja során bejelentette, hogy életéből mozifilm készül, de csak azzal a feltétellel engedte át a jogokat, ha a mű a törpék törpe kisebbsége mellett a kifosztott Hófehérkék, üldözött boszorkányok, nekrofil királyfiak, munkanélküli fővadászok és egyéb mesebeli halandók sorsát is hitelesen ábrázolja. Kíváncsian várjuk a filmet! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
