|
Témaindító hozzászólás
|
2004.09.13. 09:32 - |
| olvassunk!
|
[30-11] [10-1]
"A méhkupak, a méhnyaksapka, avagy - vízszintes nyolc: röpképtelen , kihalt délamerikai madárfaj - a pesszárium. Kivárni az imádott hölgy fürdőszobai elidőzését: a vágy duzzadó léggömbjének lappadása. Az íj felvonva, az ideg feszes, az íjász már céloz, mikor V. Henrik rászól, hogy pro tempore tegye vissza a vesszőt a puzdrájába. Alkalmas időpont, hogy a férfiú egy kis gamelánmuzsikát dudorásszon magában. Továbbá ott a kérdés, hogy a síkosító gél ízesítése fokozza-e a nyelvi gyönyörűségeket. Kevesek boldogságára talán igen. ..."
(továbbra is Julian Barnes: Szerelem meg miegymás) |
Vajon most merre futnék, ha megfertőzött volna a babona mérge? - tette fel magának a kérdést Skrabek.
Már meging hazudott magának.
Minden december 13-án éjfélkor fekete kőtojást dugott az ülepébe, és tizenhárom percig szorította. A módszert a szülői házban tanulta. Már Skrabek atyja is így próbálta távol tartani magától a jó tündéreket.
:-))
Fehér Béla: Fültől Fülig. Fürdőregény. Európa, 2003. |
"...1. A francia kesztyű, az angol gérokk, avagy - szláv testvéreink nyomasztó kifejezésével élve - a kalocsni. Kétség kívül hordoz magában valamiféle sárcipő jelleget. Nevezzen esztétának, ha van hozzá bátorsága, de gondolja csak végig - szemiotikailag, pszichológiailag - , hová fajulhat az a férfi, aki cuclit húz a sudribunkójára. Megengedem, biztonságérzetet és megoldást jelenthet azoknak, akiknek parányi stimulus is több az elegendőnél, ám az utóhatást - nekem úgy tűnt fel - mindig beárnyékolja egyfajta tristesse. A vissszahúzódásnak ama első pillanata, midőn az ideges ujjak behatárolják a felduzzadt tokmányt, s következik a lehúzás hosszabb, sikamlósított mozdulata. Miért jutnak eszembe azok a háborús filmek, amelyekben beroskad a kézzel kapart alagút, s a fuldokló angol pilótát a bokájánál fogva húzzák ki belőle? Aztán ott áll az illető tette fityegő bitonyítékával, mint egy kakiját büszkén mutogató kisded. A kozmikus méretű lehangoltság villámcsapása - mi sem jellemezhetné jobban -e percet...." |
tegnap a gondokkal, problémákkal küzdő páciensekkel teleültetett váróban (analitikusnál) olvasgattam az alább említett banális című könyvemet. Van benne egy rész, mely a fogamzásgátlás módszereiről szól, helyesebben az egyik szereplő gondolatait írja le a módszerekkel kapcsolatban. Lehet, hogy csak azért, mert olyan helyen voltam, ahol nem ildomos vihogni, de én olyan jókat kacaráztam, hogy szinte úgy éreztem, ezek után esetleg többen megkérdezik, miatoszt keresek én ott egyáltalán!?
Ha lesz időm, esetlek idézgetek ide majd.:) |
| Az, de én mégis szeretem. Az élet nem habostorta. |
Hú, nekem Singer túl komor.
Búval***, mondhatni. |
höhh!! Előbbnekem ígérte.:) De lemondok a kedvedért, én majd megszerzem vhogy, esetleg tartósra.
Én most olvastam nem rég az alkimistát, aztán meg egy J.B. Singert, akit egyébként nagyon szeretek, bár nem vidám.
Jelenleg a banális című, de nem banális Szerelem, meg miegymás c. könyvet olvasom, brit (kortárs) írótól, tehát jó írótól. |
Kölcsön kell adnod.
Petr Sabach: Süvölvényévek. Mondjuk csak "jó", de azért szívesen olvasom. |
| andrus kivirahk: ördöngős idők
lerakhatatlan, sikítós röhögörcsös. észt mendemondák alapján. |
[30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
