Két év ingyenmunka, avagy életem az EstFMnél. Apró történések, megjegyzések, színfoltok. BSA-ellenes propaganda és állítólagos warezrebuzdítás avagy hogyan fejeztem be karrieremet a fent említett rádióban és szerettem meg az atombombát.

2000 nyara, a Sziget környékén. 3 és fél év szakmai gyakorlattal állítottam be az utcáról az EstFM irodájába, akkor még lazán felengedett a portás, sztárrádió volt és dögös, kvázi átjáróházként funkcionált az ötödik emelet. Az akkori csapat, Jinx meg Ybon, nem hitte el, hogy csak úgy kapnánk műsoridőt. Bementem egyszer, kidobtak. Bementem még egyszer, egyenest Erdélyi Superman Zsolt karjai közé, súlyosan dögös ismerősnővel, nem csoda, hogy beültettek minket az adásba, a lány nem szólt semmit, engem Erdélyi szivatott egyenes adásban 20 percet. Ennek köszönhető, hogy bekerültem a rádióba meg hogy megismertem egyik legjobb haveromat, aki amúgy már abban az adásban is szerepelt bobcat néven. Erdélyi kvázi leterítette a lapot előttem, ez a meló van, vállald be ezt, aztán majd meglátjuk, mit tudsz. Így indult minden, 2000 nyarán. Azon a nyáron szerettem meg a kínai kaját és szoktam rá arra, hogy a kellő jókedvvel és motivációval bármit el lehet érni. Pálinkás Szűcs Róbert volt akkor a programigazgató és a főszerkesztő, bizarr egy stílusa volt akkor, valahogy megértettük egymást. Kikerültünk Debrecenbe a C7k sceneparty tudósítására, fizetetten, életünk kellemes három napja volt az Zoiával és bobcattel, aztán az akkori egyik Miki vágta le elém a következő lapot, van-e kedvem Kónuszékat írni. Abszurd szappanopera-komédia, mondta ő, vállat vontam, megpróbálom. Bejött nekik, ennek volt köszönhető az, hogy nemsokára rámvágták a harmadik lapot, vigyem én a sztorit meg a lektorálást, jó pénzért. Életem első melója, jó csapattal. A negyedik lap saját behúzás, műsorötletem van, mondtam PSZRnek 2001 nyarán, ilyen zenékkel, mutattam a válogatásra, volt azon VNV Nation, KMFDM, Rob Zombie, Assemblage 23, az ehetőbb electro-industrial vonal. Bevállaljuk, mondta PSZR két héttel később, egy hét múlva indultok, de pörögjön minden, mint a gép, a MATÁV támogat titeket. Izzadt a tenyerünk, a hangunk, mindenünk. Trish akkor hullott ki a csapatból, a ParaRadioból is, tőlünk is, maradtunk hárman. Nem fizetünk, mondta PSZR, az esti műsorvezetők nem kapnak pénzt, max ha nagyon akartok valamit, egy ezer forint per órás jutalomdíjat tudok felajánlani. Fejszámoltunk, bevállaljuk ingyen, mondtuk mi. Azt, hogy a rádió tulajdonosai és azok haverjai csinálják az esti műsorokat, akkor is tudtuk, azt, hogy a leghallgatottabb az esti műsorsáv, pár héttel később tudtuk meg, elvarázsolt minket az on air, hogy netes rádió után végre élőben tolhatjuk magunkat, az ipari zenéket meg végre igazi szakmai gyakorlatot szerzünk. Nem kaptunk sem e-mail címet, se tárhelyet, nem szóltak nekünk a rádiót érintő dolgokról sem, nem volt szerződés se, telefonkód se, gyakorlatilag szociális munkások voltunk egy akkor már halódó rádióban. Kezdésünk után nem sokkal PSZRt leváltotta a tulajdonosi testület (ahol menet közben Superman is összebalhézott a többiekkel, de erről mindenki mást fog nyilatkozni) és betolta a helyére Csillag Jánost és Karl Dórát, aki doktor, bár megnyilvánulásai alapján az udvariassági szintjén nem ott kellene mérni. Mit mondjunk? Nem kaptunk sem hallgatottsági statisztikát, folyamatosan hitegettek minket, hogy majd fizetnek, de nem. Nem fizettek egy petákot sem, amikor a rádió kivonult egy szocreál kék konténerben a Szigetre, csak a keddi estére kaptunk ingyenjegyet, 8tól éjfélig kellett műsort vezetnünk, amikor a főbandák ott tolongtak a színpadon, mi fájó szívvel merengtünk InfraGandhival a konténerben. A sziget utolsó napja volt akkor, ha jól emlékszem, ha mégsem, semmit sem változtat azon a tényen, hogy egy nagy sárga szatyrot találtunk a sarokba dobva TELE étel-italbónnal, nekünk fejenként 3ezret dobtak oda úgy, hogy "ennyi van CSAK, osszátok be", kajára meg 2 órás folyamatos beszédre való piára alig futotta belőle. Odaszóltunk, vissaszóltak, örüljünk, hogy vezethetünk adást. KÖvetkezett az ősz, borult a kedvünk is, akadozott a csapat, kaptunk hallgatottsági statisztikát is, 12ezres hallgatottság, vertünk mindenkit kedden, mi voltunk a papír szerint az egyik king of the hill, ohyeah. Kónuszék mentek tovább folyamatosan, aztán megtört a szekérderék. Jinx és Ybon helyét átvette I a Neurologia blogból, nekem pedig két havi fizetésemet nem fizette ki a jelenlegi tulajdonosi testület, potom 280ezer forinttal lógnak a mai napig, persze ha őket megkérdeznétek, biztos mást mondanának. Két karácsonyomat baszták így tönkre, de nem tudnák, hogy ki vagyok, ha ezt valaki ebben a kontextusban kérdezné meg. Mentek előre a hónapok. Lógott a rádió, semmi fizetés, rosszabb lett a hangulat, elment a 19 ember is, maradtunk mi, csináltuk, akkor már csak a zene kedvéért. Csillag annyira volt inkompetens, mint bárki más abban a rádióban, szoptuk pár óráig az Intel faszát, pénzért, a Labtecét, hangcuccért meg egérért, ami amúgy promopéldány volt, úgyhogy sokba kerülhetett felszámolni a cégnek, ezúton is csók nekik. Aztán eladták a rádiót. Innentől kezdve a megbízott programigazgató nem ismert meg senkit, ha megismert, időpontra osztotta be a titkárnőjéhez, új arcokat szedett be, a műsorstruktúrát elemezni nem feladatunk itt. Csináljunk informatikai magazint, mondta ő, népnevelőt, oktassatok netet kétórában egy arcnak, lehetőleg minden héten másnak (hogy ne legyen alapja az előző heti tananyagnak? kérdeztük erre mi), de csak azért, mert nincs sztárműsorvezetőanyag, akiből lehetne válogatni, azért lesztek ti (ezt nem mondta, ez tény). Bevállaltuk, odafúrás, legyen mediterrános ZöldPardonos hangulat, ne drumnbass. Pénz semmi. (Két év szakmai gyakorlat, amúgy röpködtek a kellek meg a muszájok, mintha lett volna papírunk, ami nem volt.) Behívtuk Vámosi Zsoltot, akire a BSA-s ügyvizsgálat után varrtak rá egy év letöltendőt, beszélgettünk vele a BSA és a törvény jogtalanságairól. Következő nap hívták fel I-t, ki vagyunk dobva a rádióból, nem vezethetünk tobb adást két ok miatt. Az EMI hívta fel a rádiót, miszerint a mi adásunkban ftpcímet mondtunk be, ahonnan az új Massive Attack lemezt lehet lewarezolni, másodfelől pedig BSA-ellenes propagandát nyomtunk végig. Az adást végighallgattuk, semmit nem mondanak benne, viszont a közénk ékelt szelektorban Nesta, a rádió főszerkesztője mondta be 40mp Massive Attack mellé, hogy azt bizony már a hálóról lehet letölteni. A BSA-s témát nem kommentálom. Hogy mennyire van köze ehhez a szakmai irigységnek (hiszen volt a rádióban olyan ember, aki az SMS-gépre beérkező és onnan kimenő üzeneteket nézte vissza) vagy annak, hogy ezután nem lesz semmilyen jogalapom a gentleman's agreement alapján behajtani a Mocca Mogul Kft.-től a még máig sem kifizetett 280ezer forintot, az már egy másik kérdés. Mindenesetre, a jelenlegi nap eldöntöttem, nem teszem be többet a lábamat a Lajos utca 78-ba, akárhogyan is hívják, akárki is legyen a vezetője. Köszönjük nektek, hogy hallgattatok minket, köszönjük az ottani őszinte műsorvezető és technikus kollégáknak, hogy kitartottak mellettünk. A fentiek tények és mint olyanokat, tényként kell kezelni. Ötödik lap, deadly royal flush.